Mivel a Megasztárban láthattunk először, csak részleteiben tudjuk, hogy milyen voltál előtte. Miben változtatott meg a műsor, milyen tapasztalatokat tudsz hasznosítani az ott szerzettekből?
Rengeteget tanultam arról, mit lehet csinálni a színpadon és hogyan. Szakmailag nagyon tanulságos volt, azonban csak megerősített abban, hogy amit én csinálok az én magam vagyok, és ezért nem tudtam a műsorra úgy tekinteni, mint egy versenyre.
Mióta létezik a Veni Styx zenekar?
Hivatalosan 2005. március 15-e óta. Ám mindenkivel játszottam már előtte is, kivéve a gitárosunkkal, Süveg Matyival nem, mert őt a tévé-show-ban ismertem meg. Balázzsal általános iskola óta ismerjük egymást, vele alakítottam az első együttesünket is, és a legjobb barátom.
Ez a baráti hangulat érezhető a blogodban írottakban. A stúdióban töltött idő jó szórakozásnak is tűnik.
Igen, az erről szóló rész a blogon tényleg jól sikerült, teljesen visszaadja az ottani hangulatot. A webnaplómat egyébként én fórumként használom, hiszen annyi baromságot írnak rólam nap mint nap, és ott legalább le tudom írni az igazságot, vagy a gondolataimat mindenféle cenzúra nélkül.
Amikor a Megasztár alatt például lehoztak egy sztorit arról, hogy fogdostad Dorinát, akkor is jól tudtad használni ezt a fajta nyilvánosságot?
Hihetetlen volt a sztori. Először el sem hittem, hogy ezt tényleg meg lehet jelentetni. Egyébként annyi volt az egész, hogy Dorinát lesegítettem a színpadi rámpáról, mert nagyon magas sarkú cipőben volt, és ezt sokan látták, éppen ezért senki sem feltételezte, hogy az újságban leírtak igazak volnának. Természetesen minden erről szóló kérdésre is válaszoltam.
Azóta még jelennek meg ilyen durva ferdítések rólad?
Persze, a bulvársajtó szinte minden reggel meglep valamivel, de már nem érdekel. Egyébként az az érdekes, hogy mindazok, akikkel kapcsolatban állok a neten vagy a koncerteken azt mondják, hogy őket abszolút nem érdekli, hogy mi a helyzet a magánéletemmel, csak az újságírókat érdekli. Sőt, a lányok még üzennek is barátnőmnek, hogy minden jót kívánnak nekünk, ajándékokat készítenek neki is. A rajongók is azt mondták, hogy jól teszem, hogy nem beszélek a magánéletemről, mert őket úgysem érdekli. Kellett ez a visszajelzés tőlük, hogy nem csinálok hülyeséget.
Volt már olyan felkérés, amelyben csak a te szólóprodukciódra lettek volna kíváncsiak, és nem a Veni Styx-szel a hátad mögött? Illetve emiatt vissza kellett utasítanod egyet is?
Nem volt ilyen, szerintem lenne rá igény, hogy csak én lépjek fel, de mivel elterjedt, hogy csak az együttessel koncertezünk, ezért meg sem keresnek ezzel. Nekem egyébként sem fekszik a CD-s, haknis műfaj. Ha már zenélünk, akkor tényleg igazi legyen, és ezért csak élőben játszunk.
Mi lesz a későbbiekben? Ha ez lesz a megélhetésetek is, akkor is így gondolod majd?
Ez már most is így van. Csak ebből élünk, csak ezzel foglalkozunk jelenleg. Szerintem meg tudunk ebből élni, de ha nem, akkor visszamegyek abba az utazási irodába dolgozni, ahol régen is dolgoztam. Balázs visszamegy az egyetemre. Nem vágna hátba minket, ha nem jönne össze rögtön minden. Mi nem foglalkozunk ezzel, csak zenélni akarunk és élni. Ha esetleg a technikai háttér nem felel meg a helyszínen, akkor lehet szó félplaybackről.
Keveritek a stílusokat a lemezen, nem tartotok attól, hogy emiatt arc nélküli lesz a produkció?
Ez nem arcnélküliség. Úgy fogalmaznék hogy más-más fűszerezésűek a dalok. Hiába van rajta reggae és erős rock, az egész lemeznek Veni Styx-hangulata van, ugyanaz a lélek van benne. Olyan, mintha letennék eléd egy tányér kukoricalevest és egy beefsteaket, teljesen más a két étel fűszerezése, de mindkettőt én főztem.
És a stúdióban jöttek a teljesen különböző ihletések? Valami csak készen volt, amikor elkezdtétek a felvételeket.
Persze a nagy része készen állt, de ott a stúdióban Matyi és én is szereztünk még dalokat, így jött össze tizennégy dal a kész lemezre. Nem volt tervszerű a stúdiómunka, azt kezdtünk játszani, amihez éppen kedvünk szottyant. Olyan is előfordult, hogy teljesen ízekre szedtünk egy dalt és újra fölépítettük. Munka közben rengeteg új ötletünk támadt, és tele lesz poénokkal, amiket természetesen benne hagytunk.
Élőben is működik ez a spontaneitás?
Ott is vannak poénok, mindig az adott helyzet adja, de zeneileg sokkal nyersebb, mert az albumon öt gitársáv van, és az együttesben csak ketten gitározunk.
A lelkesedésedből ítélve, benned fel sem merül, hogy valaha szólózzál? Pedig a Megasztár nem az együttesek megmérettetése...
Nem akartam soha szólózni. A Megasztárnál csak azt mondtam magamnak: miért ne?! Éltem az életem, tettem a dolgomat, mint addig.
A Megasztár előtti időkből sok mindent elárulsz a könyvedben?
Persze, sokkal többet árultam el magamról, mint az újságírók által készített interjúkban. Sok olyan témát érintettünk, amiről addig soha senki nem kérdezett. Tulajdonképpen azért mentem bele a könyv megírásába – pedig rengetegen beszólnak emiatt, hogy nem is én írtam a könyvet –, mert elmélyültünk a témákban: hit, ars poetica, világlátás stb.
Úgy vettem észre, hogy a Megasztárban azzal lógtál ki a sorból, hogy te vetted legkönnyedebben a versenyt, nem görcsöltél, majd a Vásott kölykökben is elkülönültél. Ilyen a személyiséged, vagy a korod miatt voltál a „nevelők” helyett a gyerekekkel?
Igen, eléggé kakukktojás voltam a Vásott kölykökben, és ez azért van, mert még nekem sem nőtt be a fejem lágya, és ahhoz képest, hogy tényleg rossz srácok voltak, nagyon megszerettem őket, még tartom néhányukkal a kapcsolatot. A felnőttekkel nem annyira, de őket is bármikor felhívom, ha úgy hozza a szituáció. Én ott is elvoltam, mint a befőtt.